Tudatos álom

Hétvégén újra megnéztem az Eredet című, kiváló filmet (http://www.imdb.com/title/tt1375666/), ami eszembe juttatta egyik első – a környezetem számára tökéletesen érthetetlen – kísérletemet a tudatos álom világában. A tudatos álom elérése esetén éjjel, álom közben rádöbbenünk, hogy valójában álmodunk, ami megnyitja a lehetőséget az álom-események irányítására illetve a tudatalattinkkal történő beszélgetésre.

Régebben olvastam valahol, hogy létezik egy törzs, amely ismeri és gyermekeinek átadja ezt a technikát. A csemeték napokon keresztül gyakorolják álmukban a vadászatot, és amikor az igazi vaddal találkoznak, az agyuk, ezáltal a testük is pontosan ismeri a megfelelő mozdulatokat. Eme történet sarkallt arra, hogy megvásároljam a témában fellelhető könyvet és nekilássak a gyakorlatoknak.

A tudatos álom technika elsajátítása az álmok írásával kezdődik. Az éjjeliszekrényemre tettem egy füzetet és egy tollat, majd minden nap, ébredés után az első dolgom az álomfoszlányok papírra vetése volt. Néhány hét elteltével éjszakánként akár öt álmot is fel tudtam idézni. Azt gondolom, hogy önmagában az álmaim elemzése elvezetett az önmegismerés egy magasabb szintjére.

A következő lépés már komolyabban igénybe vette a környezetem türelmét. Ahhoz, hogy álmunkban eszünkbe jusson megkérdőjelezni, vajon a valóságban vagyunk-e, folyamatosan, éber állapotban is meg kell kérdőjeleznünk azt, hogy szokássá váljon. Ezáltal az így trenírozott agyunknak álmodás közben is eszébe jut rákérdezni, vajon ébren vagyunk-e. Több ébrenlét teszt is létezik, melyek közül hármat választottam ki, ügyelve arra, hogy a munkanapokba is beilleszthetőek legyenek.

1. A kéz néhány másodpercig történő bámulása:

• álomban nem tudunk hosszan fókuszálni, a kép elkezd átalakulni, deformálódni

2. Körbeforgás a saját tengelyem körül:

• álomban nem érkezünk vissza sosem ugyanoda ahonnan a forgást indítottuk

3. A körülöttünk lévő emberek kérdezgetése, vajon álmodunk-e:

• az álom során a körülöttünk mászkáló lények a tudatalattink kivetülései, így nem hazudnak nekünk. Inkább mellébeszélnek J

A fenti gyakorlatokat óránként többször elvégeztem, mígnem valóban szokássá alakultak. Közben lelkesen írtam az álmaimat és vártam a találkozást a tudatalattimmal.

Néhány hónapnyi kitartó gyakorlás, és kisebb sikerek után elérkezett a nagy pillanat. Méghozzá egy toronyház tetején. Ott álltam az álmomban és tudtam, hogy most teljes tudatom birtokában megtapasztalhatom a repülés, a zuhanás élményét. Tudtam, hogy álmodom mégis éber voltam. Tudtam, ki vagyok, emlékeztem életem minden pillanatára. És akkor egy hang megszólalt mellettem:

– Normális vagy? Mi van, ha csak egyszer, egyetlen egyszer elvéted a próbát és tényleg leugrassz.

Mi tagadás, megijedtem.  És bár azok az éjszakák, amikor a gyakorlás eredményeképpen néhány pillanatra magamra eszméltem, felejthetetlen élményeket adtak, nem próbálkoztam többé. Inkább az éber életem igyekszem olyan élménydússá alakítani, amiről addig csak álmodni mertem.